Kevés olyan mozgalmas időszak volt az életemben, mint a Magyar Vöröskereszt elnökeként eddig eltöltött esztendők. Életem egyik nagy büszkesége, hogy többszázezres tagságunkkal, ötvenezer önkéntesünkkel és áldozatkész munkatársainkkal karöltve személyesen is segíthetem hazánk legnagyobb karitatív szervezetének a munkáját.

Ha megkérdeznék tőlem, hogy mire vagyok a legbüszkébb, három dolgot emelnék ki: nemzetközi elismertségünk növekedését, a szakmai téren elért sikereinket, valamint az egyre kézzelfoghatóbb közéleti megbecsülést.

Az elmúlt években - bár erőforrásainak nagy részét továbbra is a hazai rászorulók megsegítésére fordítjuk - a Magyar Vöröskereszt elismertsége túllépte az országhatárokat, és nemzetközileg is jegyzett szervezetté nőttük ki magunkat. A délkelet-ázsiai szökőár pusztítását követően - minden idők egyik legnagyobb magyar segélyprogramjaként - közösségi házat és gyermekkórházat építtettünk a rászorulóknak. 2008 februárjában pedig - a magyar kormány adományaként - ötven aggregátort szállítottunk ki az áramkimaradásokkal küszködő libanoni lakosságnak. A Magyar Vöröskereszt elismeréseként is értékelhetjük a Federációnak azt a döntését, hogy az európai Vöröskereszt-szervezetek tevékenységét koordináló Zónairoda székhelyét 2007 nyarán Budapestre helyezték át.

Hasonlóképpen büszke vagyok arra, hogy az elmúlt években nemcsak megőriztük, hanem meg is erősítettük pozíciónkat a hazai nonprofit szférában. Szakmai programjainkat korszerű, ötletes megoldásokkal tettük színvonalasabbá. A véradásszervezés terén a legújabb kommunikációs technikákat alkalmazzuk a fiatalok megszólítására, 2006 augusztusában pedig útnak indítottuk Magyarország első vérvételi kamionját. 2007 nyarán - hagyományteremtő céllal-elsősegélynyújtó szolgálatot indítottunk a Balaton-parti strandokon. Harmincadik születésnapjával az ország talán legrégebbi táborát szervezzük Gyenesdiáson az egészségkárosodott és hátrányos helyzetű gyermekek számára. Szociális intézményrendszerünket - azon belül a hajléktalan-ellátást - tovább bővítettük. Tudásbázisunk bővítése érdekében konferenciákat szerveztünk a véradásszervezés, a civil kapcsolatok, az egészségfejlesztés és az Idősgondozás témakörében, emellett pedig több felsőoktatási intézménnyel, illetve állami és szakmai szervezettel is partnerségi megállapodást kötöttünk. Honlapunkat korszerűbbé, látványosabbá tettük, és színvonalas, több tízezres példányszámú kiadványokban mutattuk be tevékenységeinket a nagyközönségnek, azon belül elsősorban a fiataloknak. Az új kihívásokkal együtt új szemléletmódra is szükségünk van akkor, amikor a társadalom figyelmét kívánjuk felhívni az emberekre káros környezeti hatásokra, ezért elindítottuk Napsugárzás Programunkat, melynek révén az Internet lehetőségeit felhasználva tájékoztatjuk a közvéleményt a napsugárzás veszélyeiről. Egyik régi célunk beteljesüléseként sikerült tudatosítanunk a közvéleményben a vöröskereszt-szimbólum jelentését és jelentőségét, emblémavédelmi törekvéseinkhez pedig sikerült megszereznünk a hazai egészségügy legfontosabb szereplőinek az egyetértését és támogatását. 2009-ben az Országos Rendőr-főkapitánysággal együttműködve próbáljuk megismertetni a lakosságot a jogosulatlan emblémahasználat káros következményeivel, a közúti ellenőrzések során hatékonyan lépünk fel a nemzetközi vöröskeresztes mozgalom védjegyeként szolgáló vörös kereszt, vörös félhold és vörös kristály védelmében.

Végül, de nem utolsósorban meg kell említenem azt a megbecsülést, amelyet közéletünk meghatározó szereplői az utóbbi években a Magyar Vöröskereszt Iránt kinyilvánítottak. A jubileumi év véradásnapi ünnepségén Sólyom László államfő személyesen tüntette ki a sokszoros donorokat. 2007 áprilisában - a civil szervezetek közül egyedüliként - a parlamentben tartottuk vezetőségi ülésünket. Szili Katalin házelnök és a parlamenti pártok delegáltjainak jelenlétében. Ugyanebben az évben Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke tett látogatást a székházunkban. 2008 márciusában pedig Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke - közös sajtótájékoztató keretében - a mi székházunkban jelentette be az egy- és kétforintos érmék bevonását, összekötve mindezt a Magyar Vöröskeresztnek szóló jelképes, ám nyilvános adományozással. Végül nem feledkezhetünk meg a második magyar űrhajósról, Charles Simonyiról sem, akinek Arany János utcai látogatása a 2007-es év egyik legnagyobb médiaeseménye volt Magyarországon. Büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a Magyar Vöröskereszt, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (Federáció) zászlaját a Nemzetközi Űrállomás fedélzetén láthattuk viszont. E jelképek ma újra a Földön, a Vöröskereszt oltalma alatt állnak.

A 2009. év különösen fontos azok számára, akik a hazai és nemzetközi vöröskeresztes mozgalmat mindennapi áldozatos munkájukkal életben tartják. A Solferinoi csata 150. évfordulója számos alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk Henry Dunant-ra, arra a kiváló svájci üzletemberre, aki látván a csatatéren szenvedőket, megrendülten kereste a segítségnyújtás lehetőségét. De alkalom arra is, hogy emlékezzünk a mai vöröskeresztes mozgalom ismertségét, elismertségét megalapozók évtizedes áldozatos munkájára, és ne felejtsük a ma feladatait. Köszönettel tartozunk a megszámlálhatatlan munkatársnak, önkéntesnek, aki közel 150 éve erősíti a nemzetközi vöröskeresztes mozgalmat. 2009. június közepén egész hetes programsorozattal ünnepeltük a múltat, a jelent és a jövőt. A Hadtörténeti Múzeumban rendezett fotókiállítással indítottuk el a Solferinoi csata 150. évfordulójára készített fényképes történeti vándorkiállítást, melyet az ország számos pontján szándékozunk bemutatni. Az ünnepi hét zárásaképpen a Magyar Vöröskereszt, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC), a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Federációja (IFRC), a Svájci Nagykövetség szervezésében és Budapest Főváros Önkormányzata támogatásával június 20-án a Városligeti Nagyréten tartott családi napra és közös ünneplésre invitáltunk minden budapesti lakost. A nagy sikerű program után az esti fáklyás felvonulás résztvevői együtt koszorúzták meg Henry Dunant XIII. kerületben található szobrát.

Az itt említett sikerek a Magyar Vöröskereszt tagjainak, önkénteseinek, munkatársainak és társadalmi tisztségviselőinek közös munkáját, összefogását tükrözik. Ezért ezúton is köszönetet mondok mindenkinek az áldozatos, szívből jövő erőfeszítésekért. A társadalmi szükségletek azonban változatlan mértékben indokolttá teszik a Magyar Vöröskereszt szerepvállalását. Alapítónk akaratát teljesítjük azzal, ha továbbra is lehetőségeink maximális kihasználásával segítünk a rászorulókon, szem előtt tartva fő célkitűzéseinket: az élet és az egészség védelmét, az emberi szenvedés enyhítését.

Habsburg György
a Magyar Vöröskereszt elnöke